ll.évad 7.rész

Amnesia 

                                                                                     * Robert szemszöge *

Egész úton, a hotel felé csak gondolkodtam, végig a történteken kattogott az agyam. Hiába próbáltam elterelni a gondolataimat nem ment.

Mikor beértem a hotelszobánkba lepakoltam a cuccokat, leültem a kanapéra egy  mély levegőt vettem. Elővettem a telefonomat, hogy meghallgassam a hangpostámat.
- Kérlek Robert, vedd fel a telefont beszélnünk kell, nem bírom...könyörgöm..- így hangzott az első.

Sírva hallgattam végig az összeset . Teljesen összetörtem, rendeltem egy üveg whiskyt, egyszerre ittam meg az egész üveg piát.
 Olyan nagy haragot éreztem, hogy még a testem is remegett és végül kitört belőlem.
Felrúgtam az előttem lévő asztalt, akkorát ütöttem a falba, hogy  vérzett a kezem , szétvertem az egész szobát.
 Leültem a földre, mellettem hevertek a whiskys üveg szilánkjai, megfogtam a legnagyobb darabot és elkezdtem vagdosni a kezemet.
- Áhhh - ordítottam - Elég ez nem te vagy - hallottam egy hangot a fejemben
Nem szabadott volna egyedül lennem, nem történt volna meg ez a dolog, szükségem van valakire.Ezért  írtam egy SMS-t Amynek: 

                                                                                      * Amy szemszöge * 

Pont a pizzát pusztítottuk a srácokkal mikor , megszólalt a telefonom.
 Egy SMS, mégpedig Roberttől. Nagyon megijedtem.

- Ne haragudjatok fiúk, de nekem mennem kell 

- Semmi baj, majd még találkozunk - mosolygott Cameron

Siettem ahogy csak tudtam, nagyon reméltem, hogy ez is csak egy ilyen Robertes SMS amiről azt hiszed,  hogy valami baj van de közben csak éhes vagy valami. 

Mikor beléptem a szobába nem hittem a szememnek, szét volt verve az egész. Robertet nem láttam sehol.

- Hol vagy ?! - kiabáltam 

- I-itt vagyok - hallottam a halk választ az egyik szoba felől. 

Az ágy előtt ült a földön és a karját szorította. 

- Mi történt ? - álltam meg az ajtóban

- Meghallgattam a hangpostámat...és csak Susantől voltak üzenetek.

- Mit csináltál a kezeddel?! - ültem le elé - Mutasd meg.

- Nem 

- Robert , had nézzem meg - húztam el a kezét amivel szorította a másikat - Te normális vagy ?!  Mi szükséged volt erre ?! Most jobban érzed magad ?!

- Ne húzd már fel magad - próbált nyugtatni 

- Még ne húzzam fel magam. Hát hogyne tenném mikor a nagybátyám egy idegbeteg barom és ha egy percre egyedül hagyom akkor szétveri a hotelszobát és szétvagdossa a kezét, és leissza magát. 

- Miből gondolod , hogy ittam ? 

- Árad belőled a pia szag, ne is próbáld letagadni. Most komolyan te mikor cselekedsz nem gondolsz a családodra ? Na meg a rajongóid, szerinted mit fognak gondolni ha meglátják mit tettél a kezeddel ? 

- De érez már át azt is amit én érzek - nézett rám könnyes szemekkel 

- Tudom mit érzel - öleltem meg - de nem kell ilyen hülyeséget tenned,itt vagyok , nem hagylak magadra. 

Reméltem, hogy a fürdőszobában találok egy kis elsősegély dobozt, úgy tudtam ott szokott lenni és találtam is. Lefertőtlenítettem a karját és bekötöztem.

.

Próbáltam helyreállítani a szobát, kitakarítottam, Robert pedig lefeküdt aludni.

Késő délután mikor én már majdnem elaludtam, akkor vánszorgott ki Robert a szobából.
- Amy, alszol ?! - hajolt felém
- Még éppen nem - válaszoltam csukott szemmel
- Miért van bekötve a kezem ?
- Nem emlékszel ? - ültem fel - Egyáltalán semmire ?
- A hangpostára, meg a whiskyre emlékszem meg, hogy beleütöttem a falba de utána már nem igazán.
- Szétvagdostad a karodat - világosítottam fel - én kötöttem be neked, csupa vér volt az egész kezed. Na meg szétverted az egész berendezést.
- Úristen, ne.... ez most komoly?!
- Akkor gondolom abból sem emlékszel semmire amit mondtam neked
- Nem...
- Jobb is....amúgy hogy érzed magad ? 

- Másnaposan, meg fáj a kezem.
- Na ezen nem csodálkozom.

                                                                         * Robert szemszöge *

- Mi a...?! - vettem elő csörgő telefonomat a zsebemből - Mondd - szóltam bele
- Mindjárt ott vagyok a lakosztályotok előtt - mondta Jon
- Rendben, akkor talán beengedlek
- Csak okosan - nevetett
Leraktam a telefont, majd indultam, hogy kinyissam az ajtót de ekkor Amy utánam szólt.
- A pulcsid ujját húzd le
- Oh, igaz, köszi
Kinyitottam az ajtót, Jon már ott állt.
- Na tessék, itt van a forgatókönyv és benne a szövegetek, olvasgassátok. Holnap délután egykor kezdjük a forgatást, addig is pihenjetek. Na sziasztok - mosolygott és behúzta maga után az ajtót.
- Úgy látom nem fogunk unatkozni - mondtam miközben átlapoztam azt a nagy köteg papírt amit kaptunk.
- Add ide - ugrált izgatottan Amy
Oda adtam neki, buzgón olvasta majd megszólalt - Te fogod játszani az apukámat ? - mosolyodott el
- Igen
- Testhezálló szerep, nem lesz nehéz - mélyedt bele az olvasásba
- Nem vagy éhes ? Ne rendeljek valamit ? 

- Uhh, de légyszíves
- Mit ?
- Tudod, hogy ugyanazokat szeretem mint te szóval  azt amit magadnak is rendelsz
Mikor elintéztem a rendelést hallottam a szobából kiszűrődő hatalmas nevetést.
- Na mi ilyen vicces ? - mosolyogtam én is
- Nézd - mutatott rá a TV-re amiben éppen az egyik ősrégi filmem ment.*
- De, most ez miért vicces ? - próbáltam komolyan kérdezni
- Semmi csak tudod nehéz elhinni, hogy ez is te vagy
- Pedig, jobb ha elhiszed - ölelt meg mikor leültem mellé
- Ide adod a telefonodat ? - szólalt meg hirtelen
- Persze,de mié..- meg sem várta, hogy befejezzem már kikapta a kezemből a telefont és bement a szobájába
- Köszi - kiáltott

                                                                                                   * Amy szemszöge *


Úgy éreztem jobb lesz ha én beszélek Susannel, mert Robert csak felhúzná magát volt már rá példa....
Kikerestem a nevét és már hívtam is.
- Robert ????????? - vette fel azonnal Sue
- Sajnálom, nem, Amy vagyok
- Drága kincsem , de örülök neked - mondta sírva
- Ne haragudj, hogy nem Robert...csak tudod miután meghallgatta az üzeneteidet azután rá sem lehetett ismerni és kő kövön ne maradt. De azt szeretném kérni tőled, hogy őszintén mondd el nekem, kérlek, hogy mi történt, megcsaltad vagy nem ?
- Nem bírok erről beszélni...
- Én csak az igazságot szeretném tudni, de ebből az egy mondatodból úgy gondolom igaz.
Hosszas hallgatás,sírás,sóhajok után végre megszólalt.
- Igen, megtettem és borzasztóan bánom már
- Értem...tudod mi a legrosszabb ? Hogy én végig bíztam benned és azt mondogattam Robertnek, hogy nem tennél olyat, én nem úgy ismerlek. Az anyukámnak tekintettelek. Sajnálom nagyon, hogy így alakult, de nekem nincs több mondani valóm és mennem is kell mert a nagybátyámnak szüksége van rám. Szia, Susan.
Hatalmasat csalódtam és még én védtem,hogy biztos nem csinál ilyet...





                                                                                       * Robert szemszöge *

Fogalmam sem volt arról mire készül, mikor elkérte a telefonomat. A szobája ajtaja előtt állva vártam, hogy végre kijöjjön.
- Kivel beszéltél ? - kérdeztem egyből ahogy kinyílt az ajtó
- Susannel - nyomta a kezembe a telefont - nem akartam, hogy te beszélj vele a történtek után .
- Na és - vettem nagy levegőt - mit tudtál meg ?
- Neked volt igazad, sajnos...
- Annyira tudtam - már éppen emeltem a kezemet , hogy beleüssek valamibe mikor Amy megállította a kezemet.
- Robert, ne.. - ölelt meg
Nem is tudom mi lenne velem, ha nem lenne itt Amy...talán már nem is lennék. Biztos annyira szétcsaptam volna magam, hogy még a karrierem és a hírnevem is rá ment volna, amit évek alatt sikerült visszaszereznem. Mindenkinek szüksége van valakire aki észhez térit mikor a harag elborítja és nem tudja eldönteni, mi a jó és a rossz. A mai nap mutatta ezt meg nekem a legjobban.