* Robert szemszöge *
Bementem a szobájába, ő még aludt de halkan szóltam neki.
- Amy - pusziltam meg az arcát
Lassan, fáradtan nyitotta ki a szemeit.
- Jó reggelt kincsem, hoztam neked reggelit - nyújtottam át neki a tálcát ami tele volt ennivalóval
- Hűha, mivel érdemeltem ezt ki ?
- Már csak te vagy nekem, nagyon oda kell figyelnem rád, na meg mondhatjuk úgy, hogy megmentetted az életemet - mutattam a bekötözött karomra
- Moft már érftem - mondta teli szájjal
- Na jól van, egyél csak én addig átolvasom még a szövegemet,zuhanyzok és felöltözök.
Kimentem az előszobába úgy emlékeztem ott hagytam a szövegemet. Volt egy nagy ablak az előszobában, ahonnan nagyon jól le lehetett látni a városra, ott álltam, gyakoroltam a szövegemet és közben csodáltam az ablakon túli világot. Mikor már úgy éreztem, hogy nagyon profi vagyok akkor
- Ez már örökre megmarad - sóhajtottam
Levettem ami még rajtam volt, beálltam a zuhany alá és megnyitottam a vizet.
Mikor végeztem már a hajamat nem volt kedvem beállítani meg nem is tudom, mit akarnak csinálni vele , milyen legyen. A derekamra csavartam egy törölközőt, így mentem be a szobámba, hogy keressek valami ruhát. Tudni lehet rólam, hogy én csak kétféleképpen öltözködöm, elegánsan mikor a vörös szőnyegen vagyok és a másik, úgy mint egy hajléktalan. Mivel ma sem leszek vörös szőnyegen ezért maradtam a másik lehetőségnél. Pont az ingemet gomboltam amikor :
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy ebben a göncben fogsz jönni ? - állt meg előttem Amy
- Először is, nem gondoltam hanem meg is tettem másodszor pedig, igen komolyan.
 |
| "Áhh, igaz, tényleg nem vészes" |
Először csak rezzenéstelen arccal nézett rám, de aztán hatalmas mosolyra húzta a száját.
- Pont ilyen válaszra számítottam...ülj le a kanapéra ,átkötöm - fogta meg gyengéden a karomat
Leültem, feltűrtem az ingem ujját amennyire csak tudtam, hogy jobban hozzáférjen a kötéshez.
- Remélem nem lesz nagyon csúnya - sziszegtem miközben a kötést csavarta le a kezemről
- Majd mindjárt meglátjuk
Oda sem mertem nézni mikor az egészet leszedte.
- Annyira nem is vészes - szólalt meg Amy, bár nem valami magabiztosan mondta
- Áhh, igaz, tényleg nem vészes - válaszoltam szarkasztikusan
- Hé, úgy mondod mintha az én hibám lenne
- Ne haragudj, nem úgy gondoltam - támasztottam meg homlokomat a vállán
- Semmi gond - puszilt bele a hajamba utána pedig összeborzolta
Miután Amy bekötözte a karomat ettem még pár falatot és indultunk is a stúdióba.
- Robert - torpant meg Amy az épület előtt - mi van ha elszúrom az egészet és rájönnek , hogy nem is kellek ide ?
- Mi okod van ezt gondolni ?
- Szerinted színészkedtem már valaha ?
- Igen, amikor velem gyakoroltál meg még régen amikor eljátszottunk egy szerepet.
- De, kamerák előtt nem.
- Ha elhiszed, hogy nem tudod akkor nem fogod tudni. Akkor győzhetsz, ha elhiszed , hogy képes vagy rá, te is jól tudod. Hasítani fogsz higgy nekem.
Szó nélkül bólintott, vett egy nagy levegőt és belépett a stúdióba.
- Végre, hogy itt vagytok - vettek minket észre egy kis idő után - Irány a sminkes.
Nem volt túl nehéz megtalálni a smink szobát, ugyanis nagy betűkkel ki volt írva az ajtóra.
- Csüccs le drágáim és kezdhetünk is
Nem volt sok idő, furcsálltam is mert nem ehhez vagyok hozzászokva.
- Készen is lennénk, mindjárt jönnek is a kollégák, hogy a hajatokat is rendbe rakják.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyi minden van - nézett rám Amy
- Akkor most már ezt is megtudtad - mosolyodtam el
Miután már a hajunkkal is végeztek, már csak a ruhatár volt hátra és kezdődhetett is a munka.
- Na, látom már munkára készek vagytok - kiáltott oda nekünk Jon
- Úgy tűnik - karoltam át Amy vállát aki félve nézett rám
- Akkor a te jeleneteddel kezdünk Robert
- Én addig megkeresem a srácokat , ügyes legyél - puszilt meg Amy
* Amy szemszöge *
Hátra mentem a játékterembe, hátha ott találom a fiúkat. Csodálkozva láttam meg , hogy csak Nash van bent egyedül.
- Szia - kapta felém egyből a tekintetét
- Hogy-hogy egyedül vagy ? - ültem le mellé
- A többiek fent maradtam mert a mai részben még nem szerepelnek
- Vagy úgy !
- Mi történt tegnap, hogy annyira rohannod kellett , ugye nincs semmi baj ?
Nem akartam elmondani, hogy azért kellett rohannom mert a nagybátyám bekattant.
- Semmi komoly, csak segítenem kellett Robertnek, ennyi
- Na akkor jó - mosolygott
- Hé, netsztár , visszakövetnél twitteren ? - löktem meg a vállammal
- Jujj - kapta egyből elő Iphoneját - na figyelj - tartotta elém a készüléket amin éppen az én twitter oldalam volt behozva - követés , kész is.
- Végre, köszi
- Ugyan - legyintett
- Ilyenkor amúgy Matt és Cameron mivel foglalják el magukat ?
- Általában ? Rendelnek egy csomó kaját, videókat csinálnak, egymást szivatják.
- Tudnak élni - nevettem
- Csak őrültek ez az igazság
- Na és veled mi van ?
- Hogy érted ? - nézett kérdőn rám
- Te nem vagy őrült ?
- Mivel ilyen barátaim vannak, azt hiszem az vagyok egy kicsit.
- Amy gyere - nyitott be Robert - te következel kincsem
- Szoríts nekem - néztem Nashra
Ő csak kacsintott és középső ujját összekulcsolta mutató ujjával.
Oda rohantam Roberthez szorosan magamhoz öleltem.
- Ez a te nagy pillanatod - mondta boldogan
Az álmom megvalósíthatóvá vált és ezt nem szabad elbaltáznom.
* Robert szemszöge *
Csak álltam és figyeltem, ahogy Amy éppen megaláz a szakmámban. Sokkal jobb volt mint amilyen én valaha voltam, legalábbis így éreztem. Hihetetlen volt csak úgy ragyogott és éreztem, hamarosan már nem csak azért tudják majd a nevét mert az unokahúgom. Nem is tudom pontosan mit éreztem akkor,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése