Hosszú utat tettünk meg mire elértük a kijelölt helyet..éjjel-nappal kutattak a nyomozók és velük együtt én is, hogy valami érdemleges nyomra találjunk..
Egyik nap meg is történt az áttörés
- Gyorsan jöjjenek ide ezt muszáj látniuk - kiáltott távolról az egyik fiatal rendőr
Oda rohantunk és amit láttunk attól tátva maradt a szánk egy jól álcázott felvonó volt a hatalmas sziklák között..mielőtt lementünk volna oda adtak nekem egy golyóálló mellényt..gyorsan felkaptam magamra, de nem sok szükségem volt rá mert mikor kinyílt az ajtó..megpillantottam Amyt. Egyszerre lettem boldog és kétségbeesett..nem volt magánál az arca véres volt, a ruhája szakadt és koszos. Leguggoltam mellé
- Lélegzik - fordultam hátra kicsit megnyugodva
- Valaki hívja a mentőket - szólalt meg a rendőrfőnök - orvosi ellátásra lesz szüksége, a kutyás osztag pedig menjen le és nézzenek utána, hogy van-e lent még valaki.
Szívszaggató volt így látnom őt és tudni, hogy azén hibám, hogy ez történt vele..lehet soha nem bocsájtja meg ezt nekem. A mentők hamar a helyszínre értek, felfektették egy hordágyra és berakták a mentőautóba.
- Maga az apja ? - kérdezte az egyik mentős mikor oda léptem Amyhez
- Mondhatni
- Ne szórakozzon velem. - nézett rám komolyan - Ezt, hogy kéne értenem ?
- Én vagyok a gyámja mert a szülei meghaltak..vér szerint a nagybátyja vagyok
- Rendben van uram - mondta miközben becsukta a mentő ajtaját
Gyorsan,szirénázva jutottunk el a kórházig. A folyosón vártam, hogy értesítsenek Amy állapotáról.
Idegességemben el-vissza járkáltam.
- Maga Amy Mitchell nagybátyja ?
- Igen, én vagyok az - léptem oda az orvoshoz - mit lehet tudni az állapotáról ?
- Most infúziót kap mert kiszáradt, a homlokán egy zúzódás található aminek következtében agyrázkódást kapott, ezért most egy darabig feküdnie kell.
Fájdalmas volt ezeket hallani.
- Ez szörnyű - sápadtam el - mikor mehetek be hozzá ?
- Akár már most
- Rendben, köszönöm doktor úr
Elindultam a kórterem felé ahol Amy feküdt. Már az ajtóból megpillantottam, aludt, leültem az ágya mellé és megfogtam a kezét. "Te voltál ott velem bármi is történt,, "Nem vagy lúzer,, " Te már többet tettél értem,, " A megtörhetetlen ember szíve meglágyult,, visszhangzottak a fejemben Amy szavai.
Lassan megérkezett Susan is. Nem akart hinni a szemének mikor meglátta ilyen állapotban.
- Mit mondott az orvos? - kérdezte félve
- Kiszáradt ezért kap infúziót - mutattam rá a csöpögő infúzióra - és agyrázkódást kapott..
- Szegénykém - temette arcát a tenyerébe - nem ezt érdemelte
- Nem ő nem ezt érdemelte...de én megérdemelném mert az én hibámból fekszik most itt.
- Ne mondj ilyet, nem tudhattad előre..
- A saját unokahúgomra sem tudok vigyázni így mutassak példát bárkinek is ?
Ahogy ezt kimondtam Amy megszorította a kezemet és lassan kinyitotta a szemeit.
* Amy szemszöge *
Azt hittem a fejemben hallottam Susan és Robert hangját de mikor kinyitottam a szememet akkor megláttam őket. Ott ültek mellettem, könnyek gyűltek a szemembe de nem a történtek miatt, boldog voltam, hogy újra látom őket.
- Nem tudom elhinni
- Uramisten , hát én sem - ölelt meg Susan
Robert nem mozdult csak nézett rám szomorúan, a száját harapdálva próbálta visszatartani a sírást.
- Hát te meg sem ölelsz ?
Ráhajtotta a fejét arra a kezére amivel az enyémet fogta és olyan nagy zokogás tört ki belőle akkor, mint még soha.
- Nyugi, nézz rám, látod ? Jól vagyok. - mosolyogtam halványan
Erre oda hajolt hozzám és szorosan magához ölelt.
- Ne haragudj - suttogta
- Semmi okom sincs haragudni
- Ki megyek egy kicsit levegőzni - mutatott az ajtó irányába
- Nagyon megviselte ami veled történt, magát hibáztatja mindenért - adott magyarázatot Sue
Ahogy Susannal beszélgettünk, egyszer csak Gregg tűnt fel az ajtóban.
- Amy - sietett oda hozzám - most tudtam meg, hogy mi történt.. - puszilt meg
- Pedig nem voltál olyan messze tőlem az nap csak hát te túl elfoglalt voltál...
Nem értette, hogy mire mondtam csak csodálkozva nézett rám.
- Láttalak akkor...Ninaval sétálgattál..elég jól éreztétek magatokat...beszélni is akartam veled erről de utána te is tudod mi történt.
- Nehogy azt hidd, hogy megcsaltalak...Nina megkért, hogy hozzam össze Daviddel és mondtam neki, hogy én pont találkozok velük és kérdezte, hogy nem-e jöhetne el velem..ennyi történt
- Oh, értem - mosolyodtam el - örülök, hogy tisztáztuk
* Robert szemszöge *
Visszamentem az emeletre ahol Amy feküdt..mikor az ajtóhoz értem megláttam, hogy Gregg is megérkezett.
- Gyere csak öcskös, beszélni szeretnék veled - ragadtam meg a karját
Kivonszoltam a folyosóra, a felsőjénél fogva felemeltem és neki nyomtam a falnak.
- Nyugodj már le, mi bajod van ?
- Hogy volt képed idejönni ?
- Miért ne jöttem volna ? Amy a barátnőm
- Igen, és mégis csalódást és fájdalmat okoztál neki
- Pont te mondod - nevetett - nem is tudom ki miatt van most itt, elmesélt mindent szóról szóra szóval tudom mi történt - lökött hátra
- Hé,hé uraim ha valami megbeszélni valójuk van akkor azt nyugodtan, verekedés nélkül vagy odakint tegyék meg - állt közénk egy ápoló
- Már megbeszéltük - néztem szúrósan Greggre
Megigazítottam a felsőmet és mintha semmi sem történt volna, megfogtam a srác vállát és oda súgtam neki :
- Ha az előbbi kis beszélgetésünkről egy szót is mersz szólni Amynek vagy bárkinek, akkor nem fogom visszafogni magam.
Bementünk a kórterembe mintha mi sem történt volna.
- Mit csináltál ? - szegezte nekem a kérdést egyből Susan suttogva mert amíg én távol voltam addig Amy elaludt.
- Semmit, csak kérdeztem valamit tőle
- Igaz ez ? - fordult Gregg felé
- Igen, teljesen
- Akkor jó - mondta Sue, de nem igazán hitte el
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése