Ma lesz a temetés, olyan mintha egy részem a szüleimmel együtt meghalt volna...elővettem a fekete ruháimat és felvettem az egyiket.
-Drágám, lassan indulnunk kell- jött be a szobámba Susan
- Tudom, ez a ruha jó lesz ? - kérdeztem szinte már sírva
- Igen - mondta Susan miközben megölelt - ők örökké veled lesznek..
- Ahogy mi is - állt meg a szobám ajtajában Robert, majd oda jött hozzánk és megölelt minket.
- Na, indulhatunk ? - kérdezte
- Igen..
Kimentünk a szobámból,le a lépcsőn, kimentünk a házból és beszálltunk a kocsiba.
Robert most nem kapcsolta be a zenét..egy szót sem szóltunk egész úton. Megérkeztünk, már a temetés elején azt hittem rosszul leszek, mikor vége lett úgy égett a szemem a sok sírástól hogy alig láttam...Robertbe kapaszkodva vánszorogtam el az autóig..
- Kicsim nehogy rosszul legyél-fordult hátra Susan
- Nyugi- próbáltam mosolyogni de nem ment..
Mikor hazaértünk és kiszálltam a kocsiból, nagyon furcsa érzésem lett, hirtelen elsötétül előttem minden..
- Amy-hallottam Robert hangját távolról
Mikor kinyitottam a szemem a nappaliban feküdtem a kanapén, Robert mellettem guggolt és fogta a kezem Susan pedig egy vizes ruhát rakott a homlokomra.
- Mi történt? - kérdeztem fojtott hangon
- Elájultál - válaszolt Robert elég feldúltan
Soha nem láttam még ilyennek Robertet, de megtudom érteni hiszen én sem tudnék megnyugodni ha őt , vagy Susant ilyen állapotban látnám..Mikor nagy nehezen elmentek aludni, bedugtam a fülhallgatót a fülembe gondoltam hallgatok zenét, hátha megnyugtat egy kicsit...nem volt jó ötlet..ilyen zenék indultak el : Never Gonna Be Alone, You Are Not Alone, Heart On Fire és ami a legrosszabb volt a Don't Walk Away...ez nem volt jó ötlet...csak még rosszabbul lettem..megpróbáltam aludni és csak olyan hajnali fél 4 körül sikerült álomba merülnöm. Az ébredés ugyan olyan volt mint tegnap , Robert ott guggolt mellettem. Mikor kinyitottam a szemem olyan megkönnyebbülést láttam az arcán...
- Jó reggelt, ugye nem őrködtél itt egész este ?
- Neked is , nem, még nem rég jöttem ide.
- Akkor jó
- Mit kérsz reggelire drágám? - jött oda hozzám Susan
- Vajas, sajtos pirítóst
-Rendben - puszilta meg az arcomat
Sikerült felülnöm a kanapén, már nem fájt mindenem mint tegnap, bekapcsoltam a TV-t és pont az Alice Csodaországban volt..imádom azt a filmet, miközben néztem és ettem a reggelimet eszembe jutott milyen jó is volt találkozni Johnnyval, aztán eszembe jutott hogy milyen boldog voltam mikor megismertem Gregget. Miközben felidéztem ezeket az emlékeket mosolyogtam, és a szívem egyre gyorsabban vert. Mikor Robert látta hogy mosolygok sóhajtott és láttam rajta hogy egy kicsit megnyugodott.
- Köszönök mindent - fordultam felé - nagyon örülök hogy ilyen nagybátyám van, szeretlek.
- Én is szeretlek Amy - mosolygott - jobban érzed már magad ? - nézett rám reménykedve
- Igen - mosolyogtam - most már megnyugodhatsz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése