2. rész

Mikor visszamentem a szobámba leültem az ágyra és gondoltam még olvasgatok és nézelődök egy kicsit a neten. De mikor megnyitottam a Twittert egy elég érdekes üzenet volt ott..."Jajj de nagyra vagy a drogos nagybátyáddal, mire vagy olyan büszke? arra hogy egy egós köcsög?  bárkiben több színészi képesség van mint benne...szánalmas"
Ledermedtem,csak ültem az ágyon és néztem magam elé,nagyon rosszul esik amikor valaki Robert múltját emlegeti mert tudom hogy mit kellett átélnie. Hallottam a földszintről Susan hangját "Robert,Amy gyertek ebédelni" , egy szót sem tudtam szólni még mindig ott ültem  és csak néztem azt az üzenetet, ki képes ilyet írni? jó, oké ha valamiért nem szereti, de ennyire ?  Valaki kopogott a szobám ajtaján, Robert volt az.
Mikor meghallottam a hangját nem bírtam tovább elkezdtem sírni. Bejött a szobámba és nem tudta elképzelni hogy mi bajom lehet.
- Amy, mi baj ? mi történt ? - leült mellém az ágyra és átölelt.
- Semmi,semmi...
- Akkor te most a semmi miatt sírsz? Hmm, ez elég értelmetlen -  nevetett, de én nem tudtam nevetni, most nem.
- Na mondd hát el mi baj, tudod hogy nekem elmondhatod.
- Hát, csak ez...-oda adtam neki a laptopomat és megmutattam neki az üzenetet.
Végig olvasta..
-  Tudom hogy sokan ezért nem szeretnek,tudom hogy rossz dolgot tettem és nem is vagyok rá büszke..de örülök hogy le tudtam szokni és hogy vissza tudtam magam tornázni a ranglétrára.
- Én nagyon büszke vagyok rád. - megöleltem
- Ohh komolyan? tök jó akkor menjünk is ebédelni.
- Menjünk - nevettem.

Felálltunk az ágyról és lementünk a konyhába.
- Azt hittem már sosem jöttök le- szólt Susan
- Ne haragudj..-mondtuk egyszerre Robertel
Hmmm, a kedvenc kajám volt Carbonara spagetti
- Wiiii Carbonara!!-nézzett tátott szájjal Robert.

- Ohh tényleg, ma megyek egy interjúra, ti nem jöttök velem ?
- Én már megbeszéltem  a nővéremmel hogy meglátogatom, ebéd után indulok-mondta Susan
- Én szívesen megyek -örvendeztem- legalább ismerkedek a nagyvárossal
- Igen, a nagyvárossal..mi ? - fordult felém Robert százas mosollyal az arcán.
- Igen képzeld el, a nagyvárossal.-néztem rá olyan komolyan amilyen még sosem voltam.
Mindenki végzett az ebéddel és Susan elindult a nővéréhez én meg Robertel a városba.
- Meddig fog tartani az interjú ?
- Nem tudom, de majd ha végzek érted megyek, addig mész mozizni ? úgy hallottam adnak valami nagyon szuper filmet valami Vasember 3 vagy mi...
- Nem kösz, láttam már hidd el nem is egyszer, elmegyek szétnézek a plázában.
- Rendben, majd hívlak.
- Oké, ügyes legyél-kacsintottam

- Nem kell nagy erőfeszítés ahhoz-nevetett Robert- na szia.

- Szia.
 Elindult a kocsival én meg bementem a plázába, nézelődtem gondoltam veszek valami jó ruhát, meg valamit Susannek és Robertnek is kéne venni .Bementem a New Yorkerbe és egyből megláttam egy pólót ezzel a felirattal: " He's my Tony Stark"  uhh ezt meg kell vennem, remélem Susan örülni fog neki. Nézelődtem és magamnak is találtam egy-két cuccot. Átmentem a H&M-be mert Robertnek még mindig semmit nem találtam, azt hittem már itt sem találok semmit mikor rábukkantam egy olyan pulcsira aminek az elején az volt hogy "I'm Iron Man.." a hátulján pedig hogy " and you're not!"  ez tökéletes lesz neki.Egy kicsit megéheztem az ide-oda rohangálásban szóval gondoltam beülök a McDonald's-ba és eszek egy hambit. Mikor már végre kész lett a kajám megfogtam a tálcám és indultam volna az asztalomhoz de ekkor hirtelen annyit vettem észre hogy valaki nekem jön és kiüti a kezemből a tálcát.
-Úristen, ne haragudj ,véletlen volt- hallottam egy ismeretlen hangot.
-Nyugi, nem történt semmi csak...elég éhes voltam-nevettem és ekkor néztem rá először  a srácra. A nagy barna szemei csillogtak ahogy nézett rám és a mosolya és az a haj...na várjunk mit is beszélek hiszen nem is ismerem...
- Meghívlak egy hambira és egy shake-re.-mosolygott rám az idegen
- Köszi-mosolyogtam én is
Leültem az egyik üres asztalhoz és vártam hogy a "barna hajú srác" [ mivel még  a nevét nem tudom, maradjunk ebben] hozza a beígért kajámat. Nem is kellett sokat várnom megérkezett két tálcával a kezében.
-Remélem szereted az epres shake-t .
- Öhhmm, hát nem szeretem...imádom.
- Szuper-nevetett.
- Megtudhatom hogy hívnak? - kérdeztem tőle
- Gregg vagyok, Gregg Hawelock, és téged hogy hívnak ?
- Amy Mitchell
Nagyon jól elbeszélgettünk Greggel olyan volt mintha már régóta ismerném,és úgy láttam hogy ő is élvezi a társaságomat.
- És va....- kezdett volna bele egy kérdésbe Gregg,  de szegény csak ennyit tudott kimondani mert félbeszakította a telefonom hangos csörgése...