- Robert, szedd már össze a cuccaidat - emelte fel a hangját Susan
- Jól van már, nem ma megyünk, hova sietsz ?
- Aha, de te ha valamit most nem csinálsz meg utána se fogod
- Ennyit nézel ki belőlem?
- Hát képzeld el igen..mert ismerlek...sosem tudsz semmit komolyan venni, olyan fárasztó vagy
- Még én vagyok fárasztó...úristen Susan..te kaptad fel a vizet ilyen hülyeségen
- Igen, mert te akartad ezt a baromságot mégsem csinálsz semmit elvárod hogy más pattogjon helyetted.
- Most már baromság ? Pedig úgy rémlik amikor mondtam te is jó ötletnek tartottad...a végén mindig én leszek a hülye mert jót akarok
- Hát igen azt is jó ötletnek tartottam hogy szerepelj a Vasemberben, de most már bánom...
- Most megint ezzel jössz ?
- Ma felhívtad már Gwynethet? El ne felejtsd..
- Gwyneth ? Ő csak a barátom, és úgy tudtam eddig ezzel te is tisztában voltál, de most tényleg nem értem mi bajod van..felhozol mindent...és ez az egész csak azért mert nem pakoltam el a ruhákat - kiabált Robert
- Te vagy a bajom..az hogy ilyen vagy
- Senki nem kötelezett arra hogy velem élj
Susan erre már nem válaszol, csak egy ajtócsapódást hallottam.
Később valaki feljött a lépcsőn. Kinéztem a szobám ajtaján, Robert volt az, oda ment a zongorához és elkezdett valamit játszani és énekelni először nem tudtam melyik számot énekli, de aztán a refrénnél rájöttem...Christina Aguileratól a Hurt volt....nem mertem oda menni, de mikor ráhajolt a zongorára és elkezdett sírni oda szaladtam hozzá.
- Robert, ne sírj - öleltem meg
- Elrontottam Amy...mindig elrontok mindent...igaza van Susannek sosem tudok semmit komolyan venni - szipogott - el ment...az a nő..akiért az életemet is oda adnám...aki mellettem állt mindig...és most azt sem tudom merre lehet..hogy lehetek ekkora lúzer ? - nézett rám könnyes szemekkel
Láttam hogy szavakkal nem tudom megvigasztalni ezért felvettem a sarokból a gitárt, és elkezdtem énekelni és gitározni a Everyday Hero-t...
- Nem vagy lúzer - néztem rá, mikor befejeztem a dalt
Robert nem tudott megszólalni csak nézett rám és még könnyesebb lett a szeme, felállt , oda jött hozzám és megölelt.
- Nagyon örülök neki hogy itt vagy, és ez a dal..nagyon szép volt köszönöm
- Ne köszönd, te már sokkal többet tettél értem...és van egy sejtésem hol van Susan..mehetünk?
- Igen, de mégis mire gondolsz hol lehet ?
- A nővérénél
- Nagyon remélem hogy igazad lesz- törölte meg a szemét
Már besötétedett mire odaértünk Susan nővérének a házához, Robert leállította a kocsit és sóhajtott egy nagyot
- Mit mondjak neki ?
- Amit érzel
Kiszálltunk a kocsiból és oda mentünk az ajtóhoz, mivel Robert nem merte megnyomni a csengőt megtettem helyette. Kinyílt az ajtó..
- Itt van Susan ? - kérdezte komolyan
Susan nővére nem válaszolt.
- Itt van a feleségem ? - kérdezte meg még egyszer kicsit idegesebben Robert
- Igen itt van, de nem szeretne veled beszélni - mondta karba tett kezekkel Amber
- Engem viszont nem érdekel, mert beszélni fogok vele - tolta arrébb Ambert Robert és bement a házba, én is követtem. Susan bent volt a konyhában éppen kávét csinált magának.
- Sue...
- Nem akarok veled beszélni Robert
- Kérlek hallgass meg - ment közelebb Susanhez - ne haragudj rám, tudom hogy mindig elrontok mindent..és hogy viccnek fogom fel mikor te komolyan akarsz velem beszélni...tettem a fejemet mint egy díva...pedig nem is vagyok nőies - nézett elgondolkodva Robert
- Olyan bolond vagy - mosolyodott el Susan
- Nagyon szeretlek, miattad vagyok mindig boldog, mert benned megtaláltam mindent amit mindig is kerestem.
- Nem haragszom...már nem - ölelte meg Robertet
- Hazajössz ?
- Igen - mosolygott Susan
Annyira összeillenek, remélem soha nem lesz olyan probléma amit nem tudnak megbeszélni,és hogy örökké együtt lesznek. A hazafele út nagyon jó hangulatban telt, nevettünk, beszélgettünk...
Otthon elmeséltem Susannek a "mini koncertet" és hogy én tartottam Robertben a lelket.
- Mindennél jobban szeret téged, nagyon szerencsés vagy
- Tudom, csak én is olyan makacs tudok lenni, nem hogy elmondtam volna szépen amit akartam, nem..én folytattam a vitát és a saját buta gondolataimat bizonygattam.
- Az a lényeg hogy megbeszéltétek és most már megint minden jó
- Így van, köszönöm hogy nem hagytad hogy valami őrültséget tegyen magával, nem is tudom mi lett volna velem ha emiatt valami rosszat tesz...
- Nincs mit
- Na menjünk aludni mert holnap hamar kell kelni
- Rendben, jó éjszakát - öleltem meg Susant
Felmentem a szobámba átöltöztem pizsamába, befeküdtem az ágyba, zenét hallgattam és gondolkoztam...vissza gondoltam a mai nap történéseire...a könnyekre a mosolyokra..és végül már azon kaptam magam hogy az álmok világában lépkedek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése